összehajol
összehajol tárgyatlan ige
<Két v. több ember, ritk. állat> fejével, felső testével vmilyen célból, rendsz. vmit közösen nézve v. megbeszélve egymás felé hajol. Néhányan összehajoltak a könyv felett. Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol. (Ady Endre) Ahol két ember összejön, a fejek összehajolnak, és a frankügyről szól a szó. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó, költői) Összehajlik. A fák összehajoltak a víz fölött.
összehajolás; összehajoló; összehajolt.
