összeharangoz
összeharangoz ige
1. tárgyas <Embereket vallási szertartásra, temetésre, vmely esemény, intézkedés kihirdetésére> harangszóval összehív. A község vén harangozója összeharangozta a híveket. Csöndes volt az egész környék, hogy egy kis csengetyűvel mérföldnyiről össze lehetne harangozni minden embert. (Vas Gereben) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személyeket> hangos szóval összecsődít. Judit a házban asszonyához futott, hogy azt a veszélyről jókor tudósítsa, de a véletlen felkiáltás összeharangozá az embereket. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyatlan (ritka) Összeharangoznak: egyszerre több haranggal harangoznak; beharangoznak.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, tájszó) Összeharangoznak: <személyek> összetartanak (4).
összeharangozás; összeharangozó; összeharangozott; összeharangoztat.
