összehord
összehord ige
1. tárgyas <Vmilyen anyagból bizonyos mennyiséget v. több tárgyat> egy helyre, együvé, egy halomba v. egy rakásra hord. A terembe sok széket hordtak össze. A könyveket egyetlen szobába hordták össze. A szél sok havat hordott össze. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét. (Vörösmarty Mihály) Külön-külön egy-egy csoport Temérdek földet összehord. (Arany János)
2. tárgyas (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) <Adatokat> nagy szorgalommal, de esetleg kellő kritika nélkül egybegyűjt. Művéhez rengeteg adatot összehordott. Az egész iskola közremunkált, hogy … összehordja az anyagot. (Csengery Antal) Ez minden lebúj-dalt összehord. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. tárgyas (rosszalló) Összevissza, minden rendszer, válogatás nélkül beszél, mond v. ír <különféle dolgokat>. Hetet-havat, tücsköt-bogarat összehord. Beszédében sok mindent összehordott. Előáll lármásabb csoport, Tücsköt-bogárt kérkedve összehord. (Gyulai Pál) A fiú zavarban volt, mert annyi mindent összehordott. (Justh Zsigmond)
3. tárgyas (nyomdászat) <Könyvkötészetben egy-egy könyvhöz tartozó nyomtatott, összehajtogatott íveket> a lapszámozásnak megfelelő sorrendben egymás után rak.
4. tárgyas (ritka) Gyalázva, pirongatva megszid s mindennek elmond, lehord vkit. Az anyját, mindenét összehordta, összeszidta. (Csokonai Vitéz Mihály) Szedtevette, henye, gondatlan népeit ráncba szedte, jód összehordta. (Eötvös Károly)
5. tárgyatlan (vadászat) <Sörétes vadászfegyver> két csöve olyan furatú, hogy a kilőtt sörétek nem szóródnak szét eléggé, s a lövés az elejtett vadon túlságosan nagy sebet ejt. Duzzogva járt alá s fel …, haraggal eltelve … a puskára, mely nagyon összehord, a szélre, mely elhajtja a vadat. (Jókai Mór)
összehordás; összehordat; összehordható; összehordó; összehordott.
