összehúzódik
összehúzódik tárgyatlan ige
1. Vmi összehúzódik: vminek mozgó, ill. mozgatható részei közelebb húzódnak egymáshoz. Összehúzódnak a polip karjai, a virág szirmai; összehúzódik a szeme; összehúzódnak a szemöldökei. Az orra vörös volt, apró bibircsókkal, s szeme egészen összehúzódott. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Összehúzódik vkinek a homloka: ráncokba húzódik a homloka. Malárdy homloka egy percre összehúzódott. (Jókai Mór)
2. <Ember, állat> testét kis helyre húzza össze. A tűz mellé ült, és összehúzódott. A kutya a sarokba feküdt, és összehúzódott. Összehúzódva alszik. Töpörödött asszony, de most egész kicsire húzódik össze. (Nagy Lajos)
3. <Anyag, szerv vmely külső v. belső erő hatására> kisebb (térfogatú) lesz. A testek a hidegben összehúzódnak. A szív a vérkeringés közben kitágul, majd összehúzódik. Mint a mesebeli herceg, ki zsebében hordja élte talizmánját, a bűvös szamárbőrt, mely folyton kisebbedik s ijesztő módon összehúzódik: napról napra fogyni láthatta erejét. (Babits Mihály) || a. (ritka) Vmi úgy keletkezik, hogy az alkotórészek egymáshoz közel kerülnek, tömörülnek. Felhő húzódott össze, dördül, Csattanik, és zuhog, omlik a viz. (Vörösmarty Mihály)
4. <Emberek, élőlények vmely csoportja> összetömörülve egy helyre, egy tömegbe húzódik. Az arcvonal összehúzódik. A későnjövők a sarokba húzódtak össze. Az utasok a hajó hátsó részén húzódtak össze.
5. (átvitt értelemben, ritka) <Tevékenység, cselekvés, folyamat> szűkebb területre korlátozódik. A kapitalizmusban az áruforgalom hol összehúzódik, hol pedig kiterjed, nálunk mindig kiterjed.
összehúzódás; összehúzódó; összehúzódott.
