összekulcsol
összekulcsol tárgyas ige (választékos)
1. <Kezét> egybekapcsolja úgy, hogy ujjait egymás közé illeszti s egymásba fonja. Összekulcsolja a (két) → kezét v. a kezeit. Hanyatt fekve aludt, a kezét a mellén összekulcsolva. (Gárdonyi Géza) A nénike elégedetten, önérzetesen összekulcsolja két erős kezét az ölében. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) <Lábát, lábait, esetleg karját, karjait> keresztbe téve, kulcsolva, egymásba fonva egybekapcsolja. Magát a szarvasmarha nyakába vetette, annak két szarvát körme közé fogta, lábait összekulcsolta szügye alatt. (Jókai Mór) A karjait összekulcsolta, és … a falnak támaszkodott. (Nagy Lajos)
összekulcsolás; összekulcsoló; összekulcsolódik; összekulcsolt; összekulcsoltat.
