összeölelkezik
összeölelkezik tárgyatlan ige
<Két személy> erősen megöleli egymást. Összeölelkezik vkivel. Örömükben összeölelkeztek. Gyönyör volt neki, hogy a két nőt együtt látja összeölelkezve. (Móricz Zsigmond)
összeölelkezés; összeölelkezett; összeölelkező.
