összerúg
összerúg ige
1. tárgyas Összerúg vmit: rugdosással, rúgásokkal vminek egész felületét tönkreteszi, elcsúfítja. Sáros csizmájával összerúgta az ajtót. A táncosok összerúgták a padlót.
2. tárgyatlan <Két állat> megrúgja egymást. A lovak összerúgtak az istállóban.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) <Két v. több személy> összevész: A két szomszéd csúnyán összerúgott.
Szólás(ok): ld. patkó.
összerúgás; összerúgó; összerúgott.
