összeszorul
összeszorul tárgyatlan ige
1. <Két egymás mellett levő tárgy, testrész> jobban egymáshoz szorul. Összeszorul az ajka, a szája; összeszorul az → ökle; összeszorulnak a fogai; összeszorulnak a rák ollói. Ajkai összeszorultak a kín görcsei közt. (Kemény Zsigmond) A Mindegy … A lágy ujjakat összefonja, Hogy nem szorul össze az ököl. | S hogy itt még valami teremjen, | Gyertek, menjünk a Mindegy ellen. (Ady Endre)
2. <Valóságos v. képzelt burok•, gyűrű, kör> szorossá, szűkké v. az eddiginél szorosabbá válik vki, vmi körül. Összeszorul a hurok a nyaka körül. Néhány perc múlva összeszorul a kör, az elefántok megállnak, amint meglátják … az elszörnyesztő fenevadat. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Út, utca, folyosó, folyómeder v. csőszerű tárgy bizonyos irányban haladva, ill. bizonyos irányból nézve, egy szakaszán> hirtelen szűkebb lesz. A vége felé összeszorul az utca. || b. (átvitt értelemben, ritka) Általában kisebbé válik. Némileg összeszorult a jövedelme. Összeszorul a búza szeme. (Jókai Mór)
A 2. sz. jelentés szövegének első sorában a „burok” szó helyett ez olvasandó: hurok
3. Összeszorul a melle v. a keble: elakad a lélegzete. Tudj’ isten, e falak közt úgy összeszorúlt keblem, hogy alig bírtam lélekzetet venni. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Összeszorul a szíve: hirtelen fájdalom, keserűség fogja el. Kétség, keserűség kinoz engem szörnyen, Összeszorúl szívem, elsötétül elmém. (Gyulai Pál) A szíve összeszorult arra a gondolatra, hogy ő valaha másé legyen. (Mikszáth Kálmán) Megértette, hogy itt valami rendkívüli történt, s … szíve összeszorult. (Kosztolányi Dezső) || b. Összeszorul a torka: <félelmében, elérzékenyedésében> sírásra ingerlő, a beszédet akadályozó szorítást érez a torkában.
4. <Több személy, állat szűk helyen> elférni kényszerül, összezsúfolódik. Ebben a kis szobában szorultunk össze. Szoruljatok össze, így nem férünk be! A franciskánusok kolostorába összeszorul a fejedelem az udvarával és a fővezéreivel. (Jókai Mór)
összeszorulás; összeszoruló; összeszorult.
