összeterel
összeterel tárgyas ige
1. <Több állatot> egy helyre, együvé terel. Összetereli a juhokat. A … kőfal mögött volt összeterelve az egész vidék mindenféle lábas jószága. (Jókai Mór)
2. (ritka, rosszalló) Embereket egy helyre, együvé irányít, vezet v. rendel, csődít. A csendőrök összeterelték a sztrájkoló aratókat. Összeterelték a csavargókat. (Nagy Lajos)
összeterelés; összeterelget; összeterelhető; összeterelő; összeterelt; összetereltet.
