összetörtség
összetörtség [összetörtség v. összetörcség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
Annak a testi-lelki, ill. kedélyállapota, aki össze van törve (összetör 5–6). Látszik rajta az összetörtség. Gyásza idézte elő ezt a nagy összetörtséget.
