összevegyül
összevegyül tárgyatlan ige
1. <Két v. többféle folyékony v. szemes, szemcsés anyag> egymással összekeveredik úgy, hogy az eredeti anyagokat nehéz szétválasztani. A bor a vízzel, a liszt a korpával összevegyül. A két folyó vize a találkozáskor összevegyül. || a. (átvitt értelemben) <Két v. több különböző szín, hang v. egyéb jelenség> – egy helyen v. egy időben jelentkezve – összefolyik, összeolvad úgy, hogy az összetevőket nem lehet megkülönböztetni. A műhely százféle hangja összevegyül. Az erdő százféle színe összevegyül. Nevetésük összevegyült. (Justh Zsigmond) Gyönyör és táj összevegyűlt, | és táj és ember. (Szabó Lőrinc) || b. (választékos) <Emberek, ill. állatok több egyede, csoportja> eddigi különállását feladva v. elvesztve a többi egyedekkel, csoportokkal egy közösséget alkot. A vásár ezer meg ezer lova összevegyült. A menet öt ága a felvonulás után összevegyült. Ismerőseink … az ajtó előtt összevegyültek. (Eötvös József) Néhány perc múlva a bégek és pasák pompázó csoportját látták, amint eléjök hullámzanak … Mikor összeérnek, megállanak és bókolnak, aztán összevegyülve haladnak tovább a Duna partján. (Gárdonyi Géza)
2. (régies) <Több személy, réteg> keveredik (2c), társadalmi érintkezést tart fenn egymás közt. A debreceni civispolgár nem vegyül össze a kékbeli emberrel. (Jókai Mór)
összevegyülés; összevegyülő; összevegyült.
