összevisszaság
összevisszaság főnév -ot, -a
Általában vminek az összevissza melléknévvel kifejezett tulajdonsága v. állapota, helyzete.
1. Nagyfokú rendetlenség. Nagy összevisszaság van nála. Szembántó összevisszaságban hevertek … ködmönök, halinák. (Mikszáth Kálmán) A szekereken fehér ágynemű, szekrények, ágyfák, hordók, székek … rendetlen összevisszaságban. (Gárdonyi Géza) || a. Fejetlenség, zűrzavar. Áldatlan, szörnyű összevisszaság. A sokadalom vad összevisszaságban kavargott. Teljes összevisszaság uralkodott az ellenséges táborban. A sok összevisszaság között | azt sem tudom hová tekintsek. (Katona József) E kába összevisszaságot Ma már nyugodtan nézdelem. (Reviczky Gyula)
2. Ötletszerű szabálytalanság, rendszertelenség. A házak tarka összevisszaságban épültek. Az élet össze-visszasága Ma se békít ki semmivel. (Reviczky Gyula) Csodálatos összevisszaságban keveredett a jólét és a parasztmaradiság. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Szeszélyes, badar, fonák beszéd, cselekedet. Összevisszaságokat beszél, csinál.
