összezúz
összezúz tárgyas ige
1. <Vmit egész tömegében> ütésekkel v. roncsolással apró darabokra zúz. A paprika csövét összezúzzák; a szőlőfürtöket összezúzzák. || a. Hirtelen s óriási erejű csapással összetör vmit, vkit. A leomló fal összezúzta a szoba bútorait. Összezúzlak, átkozott szék, Tűzre teszlek. (Vörösmarty Mihály) Kezének egy ütésével úgy összezúzná önt, hogy soha sem lenne önből többet ember. (Jókai Mór) || b. <Embert> zúzódásokat ejtve rajta, összetör, agyonüt. Leugrott az emeletről, s összezúzta magát. A gyaloghíd korhadt mestergerendája kettéroppant …; akit [a lezuhant karfa] ott talált, azt összezúzta. (Jókai Mór) || c. Vki vmijét összezúzza: vmely testrészén <véletlen ütéssel v. zuhanás következtében> súlyos zúzódásokat ejt, ill. sok helyen eltöri v. betöri vmijét. Egy sziklán összezúzta a fejét. Leesett és összezúzta a lábát. [A sárkány.] Repűlne hajh! repűlne ő, De nincsen arra jó idő, Ellenben van kilátás, Hogy a fejét, mely földre húzza, E pillanatban összezúzza. (Arany János) A kis ostoba koponyáját találta összezúzni … (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Hatalmas, súlyos csapásokkal teljesen megtör, megsemmisít vmit. A szovjet hadsereg összezúzta a német hadigépezetet. Összezúztuk a nagytőkét. Összezúzlak országoddal együtt. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) <Vkit becsületében v. önbecsülésében, ill. vmely érzést, lelki tartalmat> kemény, kegyetlen csapásokkal súlyosan megtör, összetör (6a). Összezúzta a boldogságát, a szívét. Minden reményét összezúzta ez a fordulat. És a fiú nem mert közeledni, Összezúzva távozék, Apja keményen parancsolólag Nyujtotta ki jobb kezét. (Petőfi Sándor) Goethe könnyelműsége … zúzta-e össze Friderika szívét vagy egy … jogtanulóé, … csak egyre megy. (Gyulai Pál) [Pista] olyan jó, becsületes fiú…és mégis mit tett? A legjobb barátját zúzta össze! (Mikszáth Kálmán)
összezúzás; összezúzat; összezúzható; összezúzó; összezúzódik; összezúzott.
