összhang
összhang főnév
1. (zene) Két v. több zenei hangnak a fülre kellemesen ható együttes hangzása, egysége; harmónia. Összhangba vág ki (→ kivág). || a. (ritka, zene) Akkord [1], összhangzat.
2. Különféle hangoknak megnyugtató, kellemes hatású együtthangzása; harmónia. Két ezüst csermelynek hallá mormogásit … S amint a kövecs közt habjai gördülnek, Édes összhang lészen e moraj a fülnek. (Arany János–Ariosto-fordítás)
3. (átvitt értelemben) <Több tényező egymás után következésében, ill. egyszerre való megjelenésükben, működésükben> a köztük levő zavartalan viszony, egymást kiegészítő, egymást segítő jelleg. A bérek és az árak közötti összhang; összhangba hoz: összehangol (2a); összhangba kerül vmivel; teljes összhangban működnek. Lelke szelíd érzelmekből és szent akaratból Volt gyönyörű összhang. (Vörösmarty Mihály) Arzén azt találta, hogy ez a gyermeteg mozdulat nincs összhangban lényével. (Justh Zsigmond) A fordításnak megvan a maga tulajdon színe, szavai folyamának pedig … költői összhangja. (Péterfy Jenő) || a. (választékos) Vmivel összhangban: vminek megfelelően, vmivel megegyezőleg. Feladatainkkal összhangban meghatározzuk munkánk ütemét.
összhangosít; összhangú.
