őstehetség
őstehetség főnév
1. (ritka) Természetadta, vele született, de ki nem művelt szellemi, kül. művészi tehetség. Feltört benne, kirobbant belőle az őstehetség.
2. Ilyen tehetséggel megáldott, főleg paraszti származású személy, kül. író, művész. Az őstehetségek divatja. Felfedezett, támogat egy őstehetséget. „Őstehetségnek” nevezték el az olyanokat, akik minimális vagy semmi iskolai képzettséggel regényt és verset tudnak írni, vagy képeket estenek, szobrot faragnak. (Móricz Zsigmond)
