ösztönösség
ösztönösség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vmely cselekvésnek ösztönből (1) eredő volta. A nyelés ösztönösséggel megy végbe. || a. Társadalmi mozgalom irányítás nélküli, ösztönös (a) volta, szervezetlensége. A korai aratósztrájkok ösztönössége.
2. (politika) <A munkásmozgalomban> az a helytelen és káros felfogás, amely az osztályharcot a szervezetlen tömegek ösztönös megmozdulásaira kívánja korlátozni, és tagadja a proletariátus pártjának vezető szerepét, valamint a forradalmi elmélet jelentőségét. Az ösztönösség az opportunizmus elmélete.
