ösztönszerű
ösztönszerű [ë] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. Ösztönből (1) fakadó, eredő, az ösztönön alapuló, azt követő; ösztönös. Ösztönszerű cselekvés, gesztus, mozdulat. Ösztönszerűleg behunytam szemem, arcom elé kaptam kezemet. A ló a sötétben ösztönszerűen kikerülte a gödröket. Virrasztja Ráchel két szép kisdedét; | … Ül ágya szélin és az ágyban ott Szelíden nyugszik a két kis halott; Meghülve, de nem merevedve meg, – … Ez a kicsiny száj félig nyitva, mint Ösztönszerűleg az emlőre nyilt. (Arany János) [A polipot] elhasítottam négyfelé, s lett belőle négy állat, mik ösztönszerűleg igyekeztek vissza a vízbe. (Jókai Mór) || a. Gondolkodás nélküli, gépies. Noszty hozzálépett vakmerően. A leány mintegy ösztönszerűen egy lépést tett hátra. (Mikszáth Kálmán) Ösztönszerűen kivettem a szivartárcámat. (Herczeg Ferenc)
2. Vele született, természetéhez tartozó; ösztönös. Ösztönszerű tapintat, tartózkodás. Az embert … hajlamai ösztönszerűleg társas életbe vonzzák. (Eötvös József)
3. Sejtelemből, megérzésből fakadó, nem tudatos; ösztönös. Ösztönszerű előrelátás, ellenszenv, érzés, félelem, sejtés. Az emberek ösztönszerűleg érezték a nagy eseményeket. (Mikszáth Kálmán) Ösztönszerűen érezte, hogy a leány gondolataiban vele foglalkozik. (Herczeg Ferenc) A háború réme ösztönszerű megérzésben … támadt fel. (Kuncz Aladár)
ösztönszerűség.
