őszül
őszül tárgyatlan ige -t, jön
1. Vki őszül: vkinek a hajzata, haja az öregedés természetes tüneteként lassan fehérré válik, fehér szálakkal vegyül. Még harmincéves sem volt és már őszült. Mult este kissé lehajoltam, | s feleségem azt mondta halkan, | őszülsz fiam. (Kosztolányi Dezső) || a. <Haj, bajusz, szakáll> szürkül, fehéredik. Haja már őszülni kezde. (Eötvös József) Az öregebbik béres ötven-egynéhány éves ember, a bajusza már őszül. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, költői) <Tárgy> fehérre válik, fehéredik. A pesti erdők fehérré őszülnek a rájuk tapadt sótól. (Jókai Mór) A búzák aratatlanul őszültek a fülledt völgyben. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vmiben őszül: vmely cselekvés végzése közben szenved. A jámbor ember … éjről éjre abban őszült, hogy … ami … regény van, azt sorban mind felolvassa. (Jókai Mór)
Igekötős igék: beleőszül; megőszül.
őszülés; őszült.
