ötvözet
ötvözet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely fémnek egy v. több más fémmel, esetleg nem fémes elemekkel rendsz. olvasztás útján alkotott, fémtermészetű, külsőleg egynemű elegye, amely az összetevő anyagokétól eltérő tulajdonságokat mutat. Rozsdamentes ötvözet. Az ötvözetben megváltozik a szilárdság, a keménység, az olvadáspont. A bronz réznek és ónnak az ötvözete.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan személy, dolog, akiben, amelyben különböző, olykor ellentétes tulajdonságok szoros egységben vannak egymással. Tárcája novellának és riportnak az ötvözete. Ez az ember az érzelgősség és a kegyetlenség ötvözete.
Szóösszetétel(ek): 1. ötvözetfajsúly; ötvözettípus; 2. fémötvözet.
ötvözetű.
