övé névmás, birtokos, több birtok esetén: övéi; tárgyként egy birtok esetén: övét, több birtok esetén: övéit
I. (melléknévi) Olyan, az a(z) …, ami, aki őhozzá tartozik, az ő tulajdona, birtoka, ami az ő tulajdonában, birtokában van.
Használata:
a) <Állítmányként v. igei-névszói állítmány névszói részeként.> Ez a könyv (az) övé. Ezek a lovak az övéi. A bérlet az övé volt tavalyig. Övé a föld javaiból a legjobb porció. (Gárdonyi Géza) –a1Övé a világ: előtte az élet, a boldogulás útja. A kis béres … olyan hegyesen fütyörész, mintha az övé volna ez a világ kétszer. (Jókai Mór)
b) <Alanyként, tárgyként v. határozóként, rendsz. olyan beállításban, amelyben egy másik nyelvtani személyű birtokos és birtokszó kapcsolata a birtok jelentését nyilvánvalóvá teszi. Övének→mondhat vmit. Az én lovam pej, az övé szürke. A te gyermeked jó tanuló, az övé hanyag. A magad székére ülj, ne az övére! A te cikkedet olvastam, az övét nem.
II. (főnévi) -t, övéit
1.Az övéi: a) az ő családjának tagjai; b) közeli hozzátartozói, szerettei. Hazamegy az övéihez. Édes övéi közt enyhül Toldi gondja. (Arany János) Bizonyára a család miatt jött meg … Hogy vannak övéi, akik rászorulnak. (Móricz Zsigmond)
2. (szójárás) Az enyém – tied – övé: a magántulajdon és a személyi tulajdon elve. [Kis öcsémnek] fogalma sem volt az enyém, tied, övéről: minden az övé volt. (Móricz Zsigmond)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.