özvegység [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az özvegy (II. 1) melléknévvel kifejezett családi állapot. Özvegységre jutott. Angelika … szegény mansard-lakában húzta meg magát. Özvegység és nyomorúság egyszerre következtek el rá. (Jókai Mór) Hangos volt az asszony, mintha siket férje mellett élt volna az özvegységig. (Gárdonyi Géza) || a. Vkinek, rendsz. asszonynak özvegy volta, (ellátatlan v. elhagyott, magános, szomorú) állapota. Özvegysége alatt v. özvegységében gyermekei támogatták. Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy házban…? | Toldi Lőrincnének most van-e a torja? Vagy menyegzőjének hozta így a sorja? | Tán megunta gyászos özvegysége ágyát, S másnak adta élte fonnyadó virágát? (Arany János)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Elhagyott, nyomorult, ínséges állapot. Örömest kívánok … özvegységre jutott hazámnak … szolgálni. (Csokonai Vitéz Mihály)
özvegységi.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.