pagony
pagony főnév -t, -ok, -a
1. (költői) Fiatal, ritkás erdő, liget. Kies pagony. Szépen, mint déli pagonynak Szálai, serdűltek fiaim. (Vörösmarty Mihály) Este későn nagy tikkadtan ére Egy pagonyba, szép zöld pálmafákból. (Jókai Mór)
2. (erdészet, régies) <Nagy kiterjedésű erdőből v. vadászterületből> egy-egy erdész hatáskörébe tartozó rész; erdődűlő. Az erdőséget pagonyokra osztották. A litkei erdő összeér a talpadi pagonnyal. (Mikszáth Kálmán)
