pajkosság
pajkosság főnév -ot, -a
1. A pajkos (1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság, természet. Minden cselekedete pajkosságra vall. Mennyi pajkosság van ebben a gyerekben! Kedves pajkosság csengett a hangjában. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek pajkos (I. 1–4) volta, természete. A gyermek pajkossága. Pajkossága már túlzásba csap. Beszédének, tekintetének bájos pajkossága meghódított mindenkit. Az öreg … nézte gyönyörködve a gyerekek egészséges jókedvét, aranyos pajkosságát. (Mikszáth Kálmán)
2. Pajkos (2, 4) cselekedet, viselkedés. Pajkosságokat követ el. Akármiféle tréfát, pajkosságot el lehetett vele követni. (Jókai Mór) Az apja szeme mindig olyan, mintha valami eltitkolt pajkosságon mosolyogna. (Gárdonyi Géza) || a. (választékos) Pajkos (4), pajzán, sikamlós beszéd. Szeret pajkosságokat mondani az asszonyoknak. El kívántam … kerűlni … a nyájasabb tárgyak körűl … minden … pajkosságot. (Csokonai Vitéz Mihály)
pajkossági.
