1. (népies) Az elébe kerülő ételfélét, csemegét megdézsmáló, nyalakodni, torkoskodni szerető <személy, állat>. Pákosztos gyerek; pákosztos macska. Cudar pákosztos kölykek, a ludaskásából mind kilopkodták a zúzát. (Mikszáth Kálmán) A bogrács mellett lesik a purdék, hogy mikor fő meg a krumpli; közé kapkod a pákosztosabb a parázsban sülő csemegének. (Bársony István)
2. (tájszó) Rakoncátlan, vásott, csintalan <személy>. Mint egy pákosztos gyermek, elkezdte dühében saját ruháját tépni. (Jókai Mór) Sétapálcáját szorongatva figyeli az ő népe sürgését forgását, … a kofákat, a matrózokat, a pákosztos utcagyermekeket. (Kosztolányi Dezső)
3. (tájszó) Olyan <férfi>, aki a házastársi hűséget nem veszi szigorúan.
pákosztosság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.