pálca
pálca főnév pálcát, pálcája
1. Vékony, egyenes, rendsz. hajlékony bot; vessző. Karmesteri pálca; pálcával suhint; pálcával ver vkit. Valami német dalt fütyült, aranygombos pálcájával verte hozzá a taktust. (Tolnai Lajos) A pálca végére … egy burgonyát szúrt. (Móricz Zsigmond) || a. Sétapálca. Pálcáját ujjai közt forgatta.
2. (átvitt értelemben) Hatalmi jelvény; jogar. → Bírói pálca; királyi, vezéri pálca; a bírói pálcát → viseli. Lajos király … Dom Antonio után külde … és megparancsolá, hogy segítséggel vinnék vissza az országába … Dom Antonio szomorúsággal vévé [= vette] ezt a hírt, tartván attól, hogy könnyű volt letenni a királyi pálcát, de már sokkal nehezebb lészen aztot felvenni. (Mikes Kelemen) A korona nagyon drága, Nem való az a királyra … Arany pálca a markában, Csavarjuk ki hamarjában. (Petőfi Sándor)
3. (régies) Botbüntetés, testi fenyíték. Huszonöt pálcára ítélték.
Szólás(ok): pálcát tör vki felett: elítéli; lesújtó ítéletet mond róla.
Szóösszetétel(ek): 1. pálcabüntetés; pálcafej; pálcafogantyú; pálcagomb; pálcanyél; pálcatag; pálcatőr; pálcaütés; pálcavékony; pálcavivő; 2. akolópálca; festőpálca; hegesztőpálca; kormánypálca; lovagolópálca; nádpálca; sétapálca; szénpálca; varázspálca.
pálcás.
