palota
palota főnév ..tát, ..tája
1. Nagy, díszes, mutatós, városi középület. Elnöki, igazságügyi, követségi, miniszterelnökségi, pénzügyi palota; az Akadémia palotája. A posta mellett ment el. Bement, s a szűk és sötét régi épület ráborult, mint egy szimbólum … Innen irányították a régi híres magyar postát … Ma ezek is átalakultak ragyogó s hatalmas palotákká. (Móricz Zsigmond)
2. (kissé választékos) Díszes, rendsz. többemeletes városi lakóépület. Pest palotái között a népnek tengere zúg-búg. (Csokonai Vitéz Mihály) Az óriás Duna partjain nagy messzeségben vonul le a pompás paloták sorozata. (Jókai Mór) || a. (1945 előtt) Gazdag, előkelő személynek nagy, díszes, fényesen berendezett városi lakóháza. Grófi, hercegi palota; → rokokó palota; a palota úrnője; a → kunyhótól a palotáig. Fitogtasd csak, te gőgös palota, Az orzott kincsek ragyogásait. (Petőfi Sándor) Szeges csizmáik … profán zajjal töltötték el az előkelően csöndes palotát. (Ambrus Zoltán) Lenn fényes tetejű | gépkocsik … | a grófi palota előtt. (Babits Mihály)
3. (elavult) Vár, kastély díszterme. Kastélyába vitette föl atyja, Ott letevék a hűs palotán. (Arany János) Palotának hítták azt a szobát, ahová csak kitüntetett vendégeket volt szokás bevezetni. (Jókai Mór) || a. (elavult) Vár, kastély nagy ebédlője. E vár egy … szerzet kolostorából készült … a refectorium éppen elégségesnek találtatott, hogy palotává – étteremmé – legyen. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. palotacsoport; palotadáma; palotafőkapu; palotanagy; 2. bérpalota; tündérpalota; várpalota.
palotai.
