páncéloz
páncéloz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. (régies) Páncéllal fölszerel, fed, páncélba öltöztet vkit, vmit. || a. Páncéllal (2) borít, burkol, fed vmit. A hajót páncélozzák. Az autó páncélozva van.
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Lelkét, szívét> tudatos elhatározással megerősíti, fölvértezi vmely érzés, hatás, lelki gyengeség ellen. Hogy miért kellett Mariskának kemény elhatározással páncéloznia szívét, … azt megtudhatjuk. (Herczeg Ferenc)
Igekötős igék: felpáncéloz.
páncélozás; páncélozó; páncélozott.
