páncélzat
páncélzat főnév -ot, -a (rendsz. egyes számban)
1. Vmely harci eszközt védő v. burkoló fémlemezek rendszere, összessége. A hadihajót vastag páncélzat védte. A harckocsik páncélzatát csak a páncéltörő ágyúk lövedéke üti át. || a. A lövegeket és kiszolgáló személyzetüket ellenséges lövedékektől, repeszdaraboktól védő, acélból készült pajzs. A gyorstüzelő ágyúk páncélzata.
2. (történettudomány) Páncélos katonának, lovagnak a páncélja, sisakja minden olyan – fémből készült – más alkotórésszel együtt, amelyet az illető védelmül a maga, esetleg hátaslova testére öltött. A középkori lovagok páncélzata; a nehéz lovasok páncélzata.
páncélzatú.
