páratlan
páratlan melléknév -ul, -abb
1. (mennyiségtan) Kettővel maradék nélkül nem osztható <egész szám>. Páratlan szám. Midőn megosztozának, lőn, hogy páratlan volt a szám: egy tehén utoljára fennmaradt. (Jókai Mór) || a. Az utca (út) páratlan oldala: az utcának (útnak) az az oldala, amelyen a páratlan számmal jelölt házak vannak.
2. Olyan <párosan előforduló tárgy>, amely pár nélkül való, amelynek egyik párja hiányzik, elveszett, nincs meg. Páratlan kesztyű, harisnya, lábbeli.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy, dolog>, aki, amely jelessége, kiválósága folytán vmely téren egyedülálló, rendkívül kimagasló. Páratlan ember, katona; páratlan szorgalom, teljesítmény; az újjáépítés páratlan lendülete. Páratlan a maga nemében. A Falu jegyzője … „páratlan” marad. Ez a regény Eötvös egyik legnagyobb írói dicsősége. (Péterfy Jenő) Mint pajtás … páratlan volt, gavallér és pazar. (Mikszáth Kálmán) Szindbád megjegyezte, hogy az orosz balett páratlan az egész világon. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) Páratlanul: (melléknévvel együtt, személlyel kapcs-ban) nagymértékben, szerfelett. Páratlanul ostoba; páratlanul vakmerő.
Szóösszetétel(ek): páratlanújjú.
páratlanság.
