parlamenter
parlamenter [ë-ë v. ë-e v. e-e] főnév -t, -ek, -je [ë, e] (régies írva: parlamentair is) (sajtónyelvi)
1. Katonai személy, akit a harcoló felek egyike azzal a megbízással küld vmely hadműveleti területen a másik félhez, hogy nevében tárgyalásokat kezdeményezzen. Az ostromló sereg parlamentert küldött az ostromlott városba. Budapest ostroma idején a németek agyonlőtték a szovjet parlamentert. Az oroszok a váci csata után parlamentairt küldtek. (Jókai Mór)
2. jelzői használat(ban) Ilyen személyre, ill. megbizatásra jellemző, vele kapcs. Parlamenter zászló: a parlamenterek fehér zászlója. Tűzzék ki kegyelmetek a parlamentair zászlót. (Jókai Mór)
parlamenteri.
