pártázat
pártázat főnév -ot, -a
1. (építészet) A homlokfal felső szegélyéből kiugró, változatos formájú, az épület díszítésére való kis ormok sora. A pártázat a reneszánsz építészet jellegzetes díszítőeleme.
2. (hajózás) A hajó külső oldalát rendsz. a felső fedélzet magasságában körülvevő, kiálló vastag léc, amelynek az a rendeltetése, hogy kikötéskor a hajó törzsét az ütődéstől megóvja.
pártázatos; pártázatú.
