patkó
patkó főnév -t, -ja
1. A pata alakjának megfelelően ívelt, U alakú vas, amelyet szögekkel a ló, öszvér patájára erősítenek, a patának az erős kopástól való megvédése, ill. az állat biztosabb járása végett. → Elrúgja, → lerúgja a patkót; a kovács felveri v. felüti a patkót; (szójárás) patkót talált: (a babona szerint) szerencséje lesz. Szóláshasonlat(ok): (népies) Annyit ér, mint döglött → lovon a patkó. Hejh szép lovam, hejh jó lovam, fakó! | Hol az egyik lábadról a patkó? | Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz. (Petőfi Sándor) Elesett a Rigó lovam patkója, | Jeges az út, majd kicsúszik alóla. (Arany János) Ajtója szemöldökfáján patkó lóg. (Kosztolányi Dezső) Falun egy fiatal kovács számára semmi sincs, csak a bor: … Annak örüljön, hogy az elnyűtt patkókat leszedi a ló lábáról, s újat ver rá…? (Móricz Zsigmond)
2. Lábbeli sarkára szögezett U alakú vékony vaspánt, a sarok kopása ellen. Csizmájára patkót veret. Az ily | szegény paraszt az úr elébe nem | mehet be … | hisz öszvekarmolázná a szegények | patkója a szép síma padlatot. (Katona József) A lágy földben mindenütt utána maradt a csizmája patkójának a nyoma. (Gárdonyi Géza)
3. Rendsz. félhold alakú töltött sütemény. Diós, mákos patkó. Nelli éppen a mákos és diós patkót hozta be. (Babits Mihály)
4. (ritka) Sírástól v. dorbézolástól keletkezett ív alakú duzzanat a szem alatt, karika (6). Halavány volt kissé, s kék patkók látszottak a szeme alatt. (Mikszáth Kálmán)
5. (bizalmas) <Vmely útvonalon, folyón> U alakú kanyarulat.
Szólás(ok): összerúgja vkivel a patkót: összekap, összevesz vkivel.
Szóösszetétel(ek): 1. patkóbél; patkócsattogás; patkóív; patkómágnes; patkónyom; patkóvas; 2. jégpatkó; lópatkó; mágnespatkó.
