pedz [e v. ë] tárgyas ige -ett [ë], peddzen [e-ë v. ë-ë]; -eni [e]
1. (ritka) (Többször) könnyedén, gyengé(de)n, éppen csak hogy érint vmit. Nem üt a szeg fejére, csak pedzi. Lódúl sete Lőrinc új viadalára, | Se látva, se hallva, az utolsó percig, Mikor egymás pajzsát szinte bizony pedzik. (Arany János)
2. <Hal a horgon függő csalétket> harapdálni, rángatni kezdi. Már pedzi! A víz színén úszó parafa mozgása jelzi, hogy a hal pedzi a horgot.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> vminek a megértéséhez, vmely probléma megoldásához közel jár; kezdi (már) érteni; sejti. Nem is pedzi: semmit sem tud belőle, egyáltalán nem érti. Pedzem már, hogy mit akar. Kezdem … már pedzeni, hogy miben sántikálnak. (Mikszáth Kálmán) Egy kis vidámság, | sok-sok sóhajtás. | Sejted-e már mi, | pedzed-e, pajtás? | Nincs nála nagyobb jó | mert ez a kincs. | Úgy hívják: élet. (Kosztolányi Dezső)
pedzeget; pedzés; pedzett; pedző.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.