penge [e-e v. ë-e] főnév pengét, pengéje [e-e v. ë-e]
1. Vágó- v. szúróeszköznek vasból, acélból készült, rendsz. éles és hegyes, keskeny lapja, lemeze. A kard, a tőr pengéje; a fűrész, a gyalu, a véső pengéje. Eltörött a kés pengéje. Köszörüld meg a kasza pengéjét! Hüvelyébe dugta a pengét. Életereje rohamosan fogy, mint a lehellet a kés pengéjén. (Mikszáth Kálmán) S már az orvosok | kése fenyeget, rossz nyakam | fölvágni … Segíts Balázs! … Te ismered a penge élét, a vér ízét, … a szakadt légcső görcseit, s a fulladás | csatáját és rémületét. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szúró- v. vágófegyver: kard, ill. tőr. →Összemérik (a) pengéiket. Szegények éje! | … Olvaszd ki bennem a vasat, … | – sikló pengét a győzelemre, | Óh éj! (József Attila)
2. Borotvapenge; zsilett. Megélesíti, megfeni a pengét.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.