pengős
pengős [ë v. e] melléknév és főnév, (ritka, népies) pöngős
I. melléknév
1. (régies) Egy pengőt érő, egy pengőbe kerülő <áru>. Volt pengős bélyege is. || a. (számjelzővel összetételben is) (régies) Bizonyos számú pengőt érő, annyi pengőbe kerülő. Huszonöt pengős cipő; kétezer pengős motorkerékpár. Nyertem ezer pengős agarakkal drága pipákat, Kártyáztam nagyban. (Arany János) || b. (régies) Pengős regény: sorozatban megjelenő, irodalmilag értéktelen kalandregények egy-egy kötete, amely egy-két pengőért volt vásárolható.
2. (számjelzős összetételben is) (régies) Bizonyos számú pengőt kitevő. Havi 150 pengős jövedelem, kereset. || a. (régies) Bizonyos számú pengő fizetéssel járó. 500 pengős állás. [Manya] a százhúsz pengős állás hites nejéből … kispolgári asszonykává öltözött át. (Nagy Lajos)
3. (számjelzővel, rendsz. összetételben) (pénzügy, régies) Pengőben számított, fizetett, készített. Pengős tételek.
4. (bizalmas) Pengős világ: az a letűnt v., amikor a pengő volt a pénzegység.
5. (ritka) Pengő hangot adó. Pengős sarkantyú. A gyűrt torkú csizmán hatalmas pengős sarkantyúk. (Jókai Mór) || a. (régies) Pengetős. Pengős hangszer.
II. főnév -t, -ök, -e [e] (történettudomány) Egy pengő értékű váltópénz, pénzdarab. Az asztalra dobott néhány pengőst. Volt egy régi pengőse.
