perceg

Full text search

perceg [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige (-tem) [e], -ett, -jen [ë, ë] (rendsz. 3. személyben) (hangutánzó)
1. Egymást gyorsan követő, halk, rövid pattanó, reccsenő hango(ka)t ad folyamatosan.  Az ablaküvegek percegtek és zizegtek. (Kemény Zsigmond)
2. <Égés, sütés, izzás közben> magából apró részeket (szikrát, zsírt) szórva serceg, sistereg. Perceg a lámpa, a gyertya, a mécs.  Csak néha perceg a parázs És a tücsök cirpel halkan. (Madách Imre) A meleg bográcsban a szalonna… percegett, és adni kezdte … a zsírt kifelé. (Tömörkény István) A tűz … szikrázik és perceg, s szanaszét szórja a szikrákat. (Móricz Zsigmond)
3. <Írótoll írás közben akadozva> zizegő, kaparó zörejt kelt.  Toll percegett, a könyvekkel elhalmozott íróasztalnál egy nő írt. (Gyulai Pál) Minden toll … vígan percegett a kutyanyelveken. (Mikszáth Kálmán)
4. Perceg a szú: a szú rágása következtében a bútor, ill. az épület fája folyamatos, sercegő hangot ad.  Soká hallgatózik, mindenütt hiában; Mert csak egy szu perceg a szemöldökfában. (Arany János) Egy szú perceg halkan valahol az ajtófélfában. (Gárdonyi Géza)
5. (elavult) <Óra> ketyeg.
perceget; percegő; percegtet.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi