peres
peres [ë-ë] melléknév és főnév pörös
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki pert folytat, v. vmely perben érdekelt. Peres felek. || a. Perrel kapcsolatos; per útján történő. Peres eljárás. A peres megoldást választotta. Peres úton akarta követelését behajtani. || b. Per(eskedés)ből eredő, azzal járó <állapot>. Peres viszony. || c. Vmely perben szereplő, per tárgyát alkotó. Peres jószág, ügy. Nappal … peres dolgaim után járok. (Tolnai Lajos) Apafi Mihály őnagysága idejében történt az alábbi pörös eset. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Birtoklás tekintetében vitatott, vitás, kétes. Lajos … Győztes lobogóját egy oromra tűzi, Hova majd sátrát is rendeli hogy verjék . .. Hanem onnan azt is egyszeribe látja, Hogy, amit elfoglalt, még peres a gátja. (Arany János) Egy vén csikasz ordas szembeállt a közeledővel, peressé téve a vitatott tért. (Jókai Mór)
3. (ritka, régies) Vitatkozó, pörlekedő, nyelves. Fejébe Nagy medvecsákót, [= medvebőrből készült csákót] nyomnék a pörös S uralkodó asszonynak, fejkötőt A gyáva férjnek. (Vörösmarty Mihály) Én nem fogom be pörös számat. | A tudásnak teszek panaszt. (József Attila)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] pörösök (ritka) Peres fél. Ha széket űlnél, hívnám a perest. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): alperes; felperes.
