pezsgés
pezsgés [ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (hangutánzó)
Általában a pezseg igével kifejezett folyamat, állapot; az a tény, hogy vmi pezseg.
1. Buzgás, forrás. Az ásványvíz, a must, a szóda pezsgése. Mennyi seprő a pezsgésben, S mily kevés bor! (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) Élénk mozgás, tevékenység, nyüzsgés. A hangyák, a tömeg pezsgése. Pezsgésben van az élet. A hír pezsgésbe hozta az egész várost. Mogorva törvények nem fojtják el ama zajt, mozgást, forrást és pezsgést … (Kemény Zsigmond) Éles szem még messze a gyarmati szőlők alatt is megfigyelheti a vásári pezsgést. (Mikszáth Kálmán) Míg a Nyilas István özvegye … a legnagyobb csöndben … folytatta a gazdálkodást, addig szemben, ebben a kis házban, örök felfordulás, csodálatos pezsgés és örök vásárlás folyt. (Móricz Zsigmond)
