pihenő
pihenő [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami pihen. Pihenő kéz; az ágyban pihenő ember. || a. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <használati tárgy, eszköz>, amelyet éppen nem használnak, és vhova (félre)tettek. A sarokban pihenő fegyver.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Pihenőhely. A domb teteje jó pihenő lesz. Hol csak bogáncs, gyom, tüske nő, Az árok is jó pihenő. (Reviczky Gyula) Messze vagyunk-e még a pihenőtől? – kérdezte Gergely a jobbján haladó rongyos katonát. (Gárdonyi Géza) || a. (építészet) <Lépcsőházban> a lépcsőfokok sorozatát fordulóknál v. az emeletek közt megszakító szélesebb, vízszintes szakasz. A pihenő linóleummal van borítva. (Gelléri Andor Endre)
2. Pihenésre szánt, pihenéssel töltött idő; pihenés. Félórás déli pihenő; (választékos) pihenőre tér: (este) aludni megy. || a. (katonaság) Menetelést, harcot megszakító állapot, időköz, amelyet vmely alakulat pihenésre, étkezésre és a felszerelés rendbehozására fordít. Hosszú, rövid pihenő, pihenőt tart. A század pihenőben van.
Szóösszetétel(ek): pihenőhely; pihenőidő; pihenőkúra; pihenőtábor.
