pillog
pillog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (népies)
1. <Restelkedésében, zavarában> pislog (1). Szeme rézsut pillog; huzza magát vissza. (Arany János) A leány mintha látná a gondolatomat, röstelkedve pillogott. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, költői) <Fény, tűz> pislákol. De ott alant a barlang fenekén Nem szellemeknek mécse pillogott? (Vörösmarty Mihály)
3. (elavult, költői) Csillog (1b). Csak paizsát, a rémületest, nem vitte magával: Az fenn függe falán … S pilloga széle körül az acélnak barna zománca. (Vörösmarty Mihály)
pillogás; pillogat; pillogó.
