pince
pince [e] főnév pincét, pincéje [e]
1. Épületnek részben v. egészen föld alatti, a talajba épített, gyakran boltozatos helyisége. Dohos, mély, sötét pince. Szenet hord a pincébe. A háborúban a pincékben óvóhelyet rendeztek be. A padlástól a pincéig végigkutatták a házat. [A kapualj] kövezete domború volt, mert pince húzódott alatta. (Krúdy Gyula) Aminek … nem jut hely, azt leviteti a pincébe, felhordatja a padlásra. (Nagy Lajos) || a. Ilyen helyiség, amelyben gyümölcsöt, zöldséget, tejet v. más élelmiszert tárolnak, hogy a hőmérséklet okozta romlástól megóvják. A burgonyát, a sárgarépát, a vajat pincében tartják. || b. Ilyen helyiség, amelyben gombát termesztenek. Lement a pincébe friss gombáért.
2. Föld alatti, gyakran hegyoldalba vájt helyiség, ahol bort kezelnek és tárolnak; boros pince. A pincéből felhoz két üveg tokajit. (szójárás) Ha fénylik Vince, megtelik (v. tele lesz) a pince: ha Vince napkor, január 22-én napsütés van, jó bortermés várható. Szájokban a pipa, előttök palack áll Megtelve a pince legrégibb borával. (Petőfi Sándor) Egri püspök nagy pincéje Drága borral teljes-teli. (Arany János) A cigánybanda húzta, és megitta a savanyú csigert …, melyet ő pancsolt össze a pincéjében. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Borkészlet, vkinek a tulajdonában levő borok összessége. Híres pincéje van. Mennykőbe is, te itthonn jól mulatsz: Szép asszonyod van, s jó pincéd lehet. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben) Borral való kereskedés, ill. ennek raktára, elárusító helye. A szövetkezet pincéje szép jövedelmet hoz.
Szóösszetétel(ek): 1. pinceajtó; pinceásás; pincebejárat; pincebér; pincebérlő; pincebolt; pinceboltozat; pincebörtön; pincedoh; pincefal; pincefelszerelés; pincefenék; pinceféreg; pincefödém; pincegazda; pincegége; pincegomba; pincegödör; pincehideg; pincehőmérséklet; pincekezelés; pincekénezés; pincekulcs; pincelakat; pincelég; pincelejárat; pincelépcső; pincelevegő; pincelyuk; pincemunkás; pinceodu; pincepenész; pincerablás; pinceraktár; pincerész; pinceszag; pinceszáj; pinceszellőzés; pinceszoba; pincetorok; pinceüreg; pincevilágító; 2. borpince; légópince.
pincéjű; pincés; pincétlen.
