pír
pír főnév -t, -ja (csak egyes számban) (választékos)
Általában pirosság, piros szín.
1. Kül. vkinek az arcát vmely heves érzelem v. láz következtében elborító piros szín. A harag, a szégyen pírja; arcát → elfutja a pír. Gyenge pír jelent meg az arcán. Lángoló pír futotta el arcát. Ne kívánd, hogy fiam előtt a szégyen pirja égjen arcomon. (Szigligeti Ede) Sovány arcán az izgalom pírja ömlött el. (Nagy Lajos)
2. Napkeltekor v. alkonyatkor az égen látszó halvány piros szín. A hajnal, az alkony pírja. Midőn a keleti égen a hajnal lassú pírja kezdett elömleni, megszűnt az ágyúszó. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben) Nyugat bús pírja | (Gyí, gyí csoda-ló) | Meg ne vakítson, Nyugat bús pírja. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): alkonypír; hajnalpír; ólompír; szégyenpír.
