pók [1]
pók [1] főnév -ot, -ja
1. Olyan ízeltlábú állat, amelynek rendsz. gömbölyded potroha, négy pár hosszú lába van; zsákmányának megszerzésére a legtöbb sűrű, finom hálót sző. Keresztes, ugró pók. A pók megöli a hálójába került legyet. Egy pók sző hálót gondosan az éjben. (Juhász Gyula) Micsoda pókok másznak a rozzant deszkákon. Milyen hosszú, vonagló, szörnyű és milyen sok lábuk van. (Nagy Lajos) || a. (állattan) Pókok: az ízeltlábúaknak egyik, sok fajt magába foglaló, mindenfelé elterjedt rendje (Araneidea).
2. Áttört hímzéseknél és csipkéknél alkalmazott, a pók hálójának rajzát utánzó díszítmény.
3. (argóban, rosszalló, gúnyos) Ismeretlen v. esetlen, kellemetlen ember; pasas, alak. Csoda pók. Egy unalmas pók telepedett rám v. hozzám.
Szóösszetétel(ek): 1. pókfonál; pókkar; pókláb; pókszabású; pókszövedék; pókszövés; póktermetű; 2. haspók; kaszáspók.
pókocska.
