I. melléknév -n v. -en [e], -bb Sértő módon fölényes, öntelt, szemtelenül, hányaveti módon elbizakodott, kérkedő <személy, főként férfi>. Pökhendi alak, fráter. Pökhendi tapintatlan ember… (Mikszáth Kálmán) A feketekávénál … kipattant belőlem … az egész gondolat. – Mit gondolsz, ők mindnyájan, az egész vármegye nem lehetne-e több neked, mint a pökhendi grófjaid? (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, ilyen természetet, magatartást kifejező <dolog, megnyilvánulás.> Pökhendi arc, beszéd, fellépés, modor, nézés, viselkedés; pökhendi módon v. pökhendien viselkedett. A mindig pökhendi arc … egyszerre udvariassá változott. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -k v. -ek, -je [e, e] (ritka) Pökhendi személy, főként férfi. Nem állok szóba ilyen pökhendivel.
pökhendiség; pökhendiskedik.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.