pokol
pokol főnév poklot, pokla
1. (vallásügy) <Némely vallás tanítása szerint> az a túlvilági hely, ahova haláluk után az örök szenvedésre kárhozottak jutnak. A pokol tornáca ←; a pokol kapui ←; a pokol minden kínja: az elképzelhető legnagyobb szenvedés; a pokolba v. pokolra jut v. a pokolba kerül: elkárhozik; a pokol minden kínját → kiállja; a pokolba v. a pokol (mélységes) fenekére kíván vkit: azt kívánja, menjen akárhová, csak ott ne legyen, mert nagyon terhére van neki; a pokolba v. pokolra → süllyed; szálla alá (→ alászáll) poklokra; pokolra → küld vkit; pokolra → száll. Szóláshasonlat(ok): olyan meleg van, mint a pokolban: kínzóan meleg van. Csak én szerelmemnek Mint pokol tüzének Nincs vége, mert égten ég. (Balassi Bálint) A poklok | félelmes torkából, | Plutónak zordon országából | Mennybéli lantjával kiére. (Csokonai Vitéz Mihály) Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni! (Kossuth Lajos) Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban. (Ady Endre) || a. (néha bizalmas, tréfás) Pokolra való: semmirekellő, akasztófára való; csibész. || b. Pokol fajzatja: haszontalan, elviselhetetlen személy. Eredj most a szemem elől, ne lássalak, … pokol fajzatja. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely ismeretlen, távoli hely. Kint lakik valahol a pokolban. Végre kinn a pokolban, a Kerepesi úton a Fehér ló nyitá meg előttem … kapuját. (Petőfi Sándor)
2. <Indulatos beszédben, főleg szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> –21 <Bosszankodás, bosszúság kifejezésében.> (irodalmi nyelvben) Ördög és pokol!; ég v. menny és pokol!; pokol v. poklok fenéje! Ég és pokol! | A békés egy bolond; s az is bolond, ki | békételen. (Katona József) Ördög és pokol, ordítá Ocskay kárhozatos dühvel. (Jókai Mór) –22 <Bosszús felszólításban.> Eredj a pokolba! Menj a pokol fenekére! –23 <Lenézést, lekicsinylést jelentő kifejezésekben>. Hagyd a pokolba az egészet! Dobd a pokolba! Vidd a pokolba! A pokolba vele!: nincs rá szükség, pusztuljon, vesszen el. Ha a kard kiesett kezemből, pokolba a lanttal. (Jókai Mór) –24 <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval, a kérdés indulatos voltának jelölésére v. nyomósítására.> Hogy a pokolba ne?: a) de még mennyire!; b) hát még mit nem? Hol a pokol országában ←? Hol a pokolban voltál? Hova a pokolba tetted? Honnan a pokolból vegyek most pénzt? Mi a pokolnak kell ez a sok minden? No, hova a pokolba varrtad … azt a levelet? (Gárdonyi Géza)
3. (birtokos v. tulajdonságjelzővel) (átvitt értelemben) Olyan hely, amely veszéllyel, borzalmakkal van tele, ahol sok kínt, szenvedést, gyötrelmet kell az embernek kiállania. A háború, a pergőtűz poklában. Harcunk a magyar Pokollal van. (Ady Endre)
4. (átvitt értelemben) Sok borzalommal, kínnal, szenvedéssel járó helyzet, körülmények, kínos küzdelem. Elszabadult a pokol: a gonosz, kártékony erők szabadon garázdálkodtak, a az emberek nagy tömegei szenvedtek miattuk; pokol az élete; minden poklon v. poklokon keresztül: minden borzalommal, nehézséggel megküzdve; pokollá teszi vkinek az életét, a házat. Oh lásd, szerelmünk mennyi kéjt adott, Hogy üdvem igy pokollá válhatott. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Millió poklon át | szállunk tovább, tovább, szegény agyunk oly részeg. (Kosztolányi Dezső) Ő nem tud ebben a pokolban élni, neki kell egy kis napfény, … amit a feleségénél nem talál meg. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Kellemetlen, kínos, vesződséggel járó helyzet. Lucsokká keverődőlt össze a hó a sárral, s olyan dagasztó tésztája lett belőle az ördögöknek, hogy pokol abban járni. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) Ég a pokol: <nagy mennyiségű v. nagyon erős szeszes italtól> gyomorégése van. Ugy ég a poklom, hogy nem győzök eleget inni a savanyú vinkóbul. (Jókai Mór) [A kutya elé] rakattam egy tányér vizet… Vedelte. Jólesett neki. Égett a pokol. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, népies) Pokol a béle: rengeteget tud enni, mindent bevesz a gyomra.
Szóösszetétel(ek): 1. pokolajtó; pokolbűz; pokolfaj; pokolfejedelem; pokolfekete; pokolfenék; pokolféreg; pokolfüst; pokolgáz; pokolgőz; pokolhad; pokolkapu; pokolország; pokoltornác; pokoltűz; pokolvilág; pokolvirág; 2. bélpokol.
