polc
polc főnév -ot, -a
1. Különféle tárgyak elhelyezésére való, deszkából v. vasból készült, vízszintesen a falra erősített lap v. egy-két ilyen egymás fölé erősített lap v. egy-két ilyen egymás fölé erősített lapból álló berendezési tárgy. Konyhai polc. A szoba falára erősített kis polcokon elhelyeztem műkincseimet. (Kuncz Aladár) || a. Bizonyos tevékenység céljára sajátosan elkészített, lábakon v. állványzaton nyugvó vízszintes v. néha hátulról előre lefelé lejtő ilyen lap.
2. Szekrénynek, íróasztalnak v. vmilyen állványnak rendsz. fából készült, vízszintesen rögzített lapja. A szekrény két polca. Meglesz ott … valahol a jegyzőkönyv … talán fent a legfelső polcon. (Mikszáth Kálmán) A másik polcon díszes költemények, Arany szegéllyel és fehér selyemben. (Juhász Gyula)
3. Több egymás fölé erősített lapból készült, rendsz. fal mellé állított nyitott állvány. Az éléskamra polca. Künn tombolt a tavaszi szél … a régi porcelánok csöngettek a polcon. (Babits Mihály)
4. (átvitt értelemben) Hivatali állás, tisztség, méltóság, rang. Magas polcra jut, emelkedik. Az út, melyen hazánkban magasabb polcra törekszünk, nem kellemetes. Helyzetedben a megyei szolgálatot nem kerülheted el. (Eötvös József) A főispán … emberei foglalták el a megyei polcokat. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Erkölcsi, szellemi tekintetben, ill. az emberek értékelésében elért magas(abb) fok. Törpét törpíthet, de nagyobbá tesz nagyot a polc. (Berzsenyi Dániel) E tulajdonok már magokban magas polcra emelik Katonát. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): 1. polcácsolat; polccölöp; 2. írópolc; könyvespolc.
polcos.
