1. Összehajtható, hosszúkás, lapos, pehellyel, tollal v. vattával töltött párna (v. régen vászoncsík), amelybe a csecsemőt begöngyölik. Pólyába takar; pólyában fekszik; kiveszi a gyereket a pólyából; már kinőtt a pólyából: (átvitt értelemben is) kinőtt a csecsemő- v. a gyermekkorból; megérett az esze. Ah de királyfi mosolyg pólyából Endre szemébe, A csecsemő Salamon, s az atyának szive megindul… (Vörösmarty Mihály) Fehér vánkosokon, hószín pólyában egy szép kis gyermek fekszik. (Jókai Mór)
2. (orvostudomány) <Sebészetben> gézből v. más anyagból való kötszer, hosszú, keskeny csík v. darab, amely beteg, fájós testrészek becsavarására használatos. Rugalmas pólyába csavargatja duzzadt bokáját. Kezébe vette a fájós ujját, melyen a pólya már bepiszkolódott. (Kosztolányi Dezső) Mikor bement az orvoshoz, még rajta volt a nagy, szánalmat keltő fehér pólya. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka, régies) Ehhez hasonló kötés az arcon, viselőjének felismerhetetlenné tételére. Egy vitézi falka érkezett lóháton … Idegenek – azaz senki nem ismerte: Némelyik az arcát pólyába tekerte. (Arany János)
3. (történettudomány) Vízszintes sáv <címer mezőjében>. A címer egyik felén vörös és ezüst pólyák váltakoztak.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.