porcelán
porcelán [ë] főnév -t, -ok, -ja, (régies) porcellán [ë]
1. Kaolin, földpát és kvarc keverékének magas hőfokon kiégetett, kemény, bizonyos mértékig áttetsző, tejszínű, rendsz. mázzal bevont, külsején gyakran festett kerámiai terméke, melyből edények, használati és dísztárgyak, építő és műszaki anyagok készülnek. A legfinomabb porcelánból való étkészlet. Nevetett s a fogai oly fehérek voltak, mint a porcellán. (Móricz Zsigmond) || a. Az ebből készült edény, használati v. dísztárgy. Törékeny, mint a porcelán: (átvitt értelemben is) gyenge, félteni való <rendsz. nő>. Porcelánokat gyűjt. Vitrinje tele van porcelánnal. Hiányzott a divatos fényűzésnek minden követelménye, szőnyegek, porcellánok, festmények. (Jókai Mór) Künn tombolt a tavaszi szél …: a régi porcellánok csöngettek a polcon. (Babits Mihály)
2. jelzői használat(ban) Porcelánból (1) való, készült. Porcelán csésze, fog, szigetelő, tányér, váza. Tömérdek porcellán csésze volt az asztalokra helyezve. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): porcelánagyag; porcelánégetés; porcelánfehér; porcelánfestés; porcelánfestő; porcelángyár; porcelángyártás; porcelángyűjtemény; porcelánhuta; porcelánipar; porcelánkemence; porcelánkereskedés; porcelánmű; porcelánragasztó; porcelánszigetelés; porcelántárlat; porcelánzománc.
porcelános.
