porkoláb
porkoláb főnév -ot, -ja (régies)
1. (régies) Börtönőr (I). Villog már a pallos, belépett a hóhér, Porkolábtól rabot, anyától fiút kér. (Gyulai Pál) Bolthajtásos kapu nyílott a szűk és penészes szagú tömlöcfolyosóra, aminek végében a porkoláb lakott. (Kaffka Margit) A termen a vesztőhely csöndje lebegett. Olyan pillanat volt ez, mint mikor az ügyész így szól a porkolábhoz: „vezessék elő az elítéltet”. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalmi nyelvben) Vkit ellenőrzés alatt, fogságban, rabságban tartó személy. [Rákócziné.] Büszke Bécsnek rettenetes császárja! | Minek engem itt tartani bezárva? … | Isten hozott, úgy ha jöttél, szép virág: Hogy eresztett Volna máskép Az a bécsi porkoláb. (Arany János) Porkolábom vagy? – Az vagyok … Magad szolgáltál rá. (Jókai Mór)
2. (elavult) Várnagy, várparancsnok. Megvesztegettük a jó porkolábot, S ő megnyitotta várad kapuját. (Petőfi Sándor) || a. (elavult) Megyei várnagy, a megyei hajdú elöljárója.
