poroszkál
poroszkál tárgyatlan ige -t, -jon
1. (állattan) <Némely ló kivételesen, vmint a teve, a zsiráf és néhány más állat szokásszerűen> jobb elülső és jobb hátulsó, ill. bal elülső és bal hátulsó lábával egyszerre lépve halad. Az egyik ló ügetett, a másik poroszkált. || a. <Rendsz. ló, olykor más állat> apró, gyors, de nyugodt ütemű léptekkel halad, üget. Csendesen poroszkál. Csúnya Moldovától | Cifra, víg Majlandig | Poroszkálva vitt a ló. (Ady Endre) Lassan jöttek a szamáron és a szamár lába előtt két kutya is ott poroszkált. (Móricz Zsigmond) || b. Vki poroszkál: poroszkáló lovon halad. Toldi … | Búcsúzva, Budára ered útazásnak; | Követi sok „áldás”, kiséri szerencse; Utána poroszkál sárga lován Bence. (Arany János) [A kisfiú] ott poroszkált Dobó mellett a fürge kis török lovon. (Gárdonyi Géza)
2. <Állat, jármű, ember> egyforma ütemű, kocogó léptekkel v. döcögő mozgással halad. Az ökrök lassan poroszkálnak; a csapat csendben poroszkál. Könnyű parasztkocsi poroszkált. (Tolnai Lajos) Elől az öreg bíró … ballagott, utána Buga Istók uram poroszkált. (Mikszáth Kálmán) Úgy poroszkált mellettem, mint egy hű kiskutya. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: elporoszkál; végigporoszkál.
poroszkálás; poroszkáló.
